Bura László
Tudományok munkák Szatmár térségében
A mai (romániai) Szatmár megye olyan térség, amelyet földrajzi helyzeténél fogva ma (gyakran) a (történelmileg) Partium néven ismert térséghez kapcsolódóan emlegetnek. Tény, hogy a Kárpát-medence észak-keleti térségében valamikor központibb gazdasági-társadalmi szerepű térség mesterséges szétdarabolódása nyomán érzékelhetőbbé vált a szellemi – kulturális központoktól való távolsága, fokozódott a kiemelkedőbb gondolkodók, alkotók (Bánhidi Antal, Csűry Bálint, Dsida Jenő) más vidékre (az országon belül vagy külföldre) távozása.
A második világháborút követő időszak jellemzője – bármilyen, a hatalomtól nem ellenőrzött művelődési és/vagy tudományos tevékenység tilos és üldözött volta – gyakorlatilag az 1990-es években kialakuló nyitottabb légkörben, az európai közösséghez csatlakozni – igazodni törekvő társadalmi–politikai helyzetben oldódott, oldódik.
A térségben élő magyarság számára is lehetővé vált, hogy magyarságtudatát szabadon megvallja, ápolja, az országon belül közelebbi – távolabbi térségben élő nemzettársaival, s akár más államokban élőkkel is, és természetesen más etnikumú polgárokkal is kapcsolatot tartson, a közművelődést előmozdító, vagy tudományfejlesztő szellemi alkotóműhelyeket kezdeményezzen, illetőleg ilyenek tevékenységébe bekapcsolódhasson.
A térség gazdasági – társadalmi fejlődése vonatkozásában fontosan tartjuk, hogy az iskolaköteles fiatalság középfokú képzése keretében a tanulók a térségben több magyar tannyelvű elméleti líceum[1] közt válogathatnak, nagyon foghíjas a lehetőségük a szakközépiskolában, elenyésző (vagy nem is létező) a szakmai (ipari) képzésben. A megyeközpontban a Babeş-Bolyai Tudományegyetem két kara működtet kihelyezett tagozatot, a Politológia Kar Helyi Közigazgatás szakjának kihelyezett tagozatán román és magyar tannyelvű csoportok is működnek, a Pszichológia és Neveléstudományok Kar egyetemi rangú szakja, „Az elemi iskolai oktatás és az iskolaköteles kor előtti pedagógiája” nappali és távoktatásos (levelező) szakot is működtet.
Több (román tanítási nyelvű) kart is működik Szatmárnémetiben, az aradi Vasile Goldiş Egyetem[2], s kihelyezett tagozatot működtet a kolozsvári Műegyetem és a Közgazdasági és Kereskedelmi Akadémia is.
A térség közművelődése, és a (magyar identitású) polgároknak a tudományos életben való részvétele tekintetében a térségben két alapvető jelenséget állapíthatunk meg:
1) Szatmár értelmiségében (is) az 1990-es változások folyamatában megfogalmazódott igények közt hangsúlyozott fontosságú volt a felzárkózásra törekvés, a hiányzó történelmi, társadalomtudományi, magyarságtudományi ismeretek pótlása. Intézményes szellemi műhely létesítését kezdeményezték a megyeközpontban működő történelemtanárok, s ugyanezt a célt szolgálták más (egyéni) kezdeményezések, „egyéni alkotó műhelyek” is.
Többen különféle színvonalú és mélységű kutató tevékenységet kezdeményeztek, végeztek. Az egyetemi tanulmányokat az országban vagy külföldi egyetemen folytató fiatalok közt többen választott szakjukban tudományos kutatásokban vettek részt, az alapképzésük folytatására, a mesteri képzés elvégzésére, néhányan a doktori tudományos fokozat megszerzésére is vállalkoztak.
Végigtekintve a különböző szakokban doktori fokozatot szerzettek során, igen jelentős különbséget állapíthatunk meg az 1990-es évek előtt állapot és a mai között. Míg akkor a megyében három (magyar) tudományos címmel rendelkező polgár volt, ma számuk huszonhat, tanulmányait végző doktorandus hat, s befejezetlen állapotban várakoznak öten.
Ezen a csoporton kívül a térség értelmiségében vannak kutató (alkotó és feldolgozó) tevékenységben részt vevők, akik ilyen tevékenységet a nélkül végeznek, hogy tudományos cím megszerzésére törekednének.
2) A másik jelenség a térség elhagyása, az elvándorlás, néhány esetben az országon belül, mind többen a határokon túl, más európai országokba, Ez a jelenség nyilvánvalóan érinti a tudománnyal foglalkozókat is. Egykori diákjaink közül több, tudományos fokozatot szerzett, külföldi egyetemen (magyar, német, belga, cseh. kanadai, amerikai egyesült államokbeli) oktatóról, európai kutató intézetnél, jelentős vállalatok dolgozó, kutató munkát végzőről tudunk.(Ez a réteg nem képezi vizsgálódásunk tárgyát.)
Vizsgálódásunknak azonban a következőkben kizárólagosan a térségünkben élő és alkotó magyar értelmiség műveltségteremtő és tudományos tevékenysége jellegét és mértékét kívánjuk áttekinteni.
3.) A 90-es évek változási folyamatának első szellemi alkotó műhelye a történelemtanárok által Szent István Kör néven létrehozott közművelődési munkacsoport volt, melynek elsődleges célkitűzése a helytörténeti, nemzettörténeti ismeretterjesztés fejlesztése, a magyarságtudat erősítése volt, másrészt tevékenysége révén tompítani kívánta a régióban élők történetében, közös múltjában gyökerező feszültségeket, ezért a havi rendszerességgel megtartott előadásain a kör tagjai, és/vagy a meghívott előadók, a történelem oktatásával, kutatásával, ismeretterjesztéssel hivatásszerűen foglalkozó szakemberek (történészek, irodalomtörténészek, egyháztörténészek) múltunk neves eseményeivel, kiemelkedő személyiségeivel foglalkoztak / foglalkoznak.
A (főként orvosok, gyógyszerészek, egészségügyi középkáderek által létesített, (de más foglalkozásúak felé is nyitott) Szentgyörgyi Albert Társaság orvosi szakkönyvtárat létesített, Szatmárnémetiben megszervezte az Erdélyi Múzeum- Egyesület Orvostudományi Szakosztálya 7. tudományos ülésszakát. A megyeszékhelyen négyen rendelkeznek az orvostudományok doktora tudományos fokozattal, ketten disszertációjuk megvédése előtt állnak, valamennyien kutató munkásságukkal közreműködnek szaktudományuk fejlesztésében.
A társaság „Otthonom, Szatmár megye” címen könyvsorozat indítását kezdeményezte, célkitűzésül tűzve közművelődési és más helytörténeti tárgykörű munkák kiadását[3], ezáltal is ösztönözve a szakmai kutató munkát. A könyvsorozat keretében jelent meg Csirák Csaba több színháztörténeti és a szatmári színjátszással foglalkozó, illetőleg színészeket bemutató munkája.[4]
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület mintegy másfél évtizede Szatmárnémetiben gyakorlatilag minden évben olyan konferenciákat, évfordulós tanácskozásokat[5], megemlékezéseket[6] szervez, amelyek a tárgyukat képező személyiségek, ezek munkássága, alkotásai, a hozzájuk kapcsolódó történelmi – irodalmi események kapcsán kötődnek Szatmárhoz, a térséghez, konkrétan: Ady Endre, Dsida Jenő, Kölcsey Ferenc, Páskándi Géza, Szilágyi Domokos, II. Rákóczy Ferenc, Móricz Zsigmond, Jakabffy Elemér.
Ezek a konferenciák és tanácskozások gyakorlatilag olyan szellemi alkotó műhelyek, amelyek munkájában a (kevés kivétellel) nem a térségben élő, hanem Erdélyből, Magyarországról, a Kárpát-medencéből meghívott szakemberek, kutatók értekeznek a tanácskozás tárgyát képező íróról, költőről, közéleti személyiségről, a vele kapcsolatos kutatásuk valamilyen – sok esetben a szaktudományban is új szempontot felvető – eredményéről, sajátos meglátásukról. Minden konferencia előadásai és értekezései a szervező Muzsnay Árpád gondozásában az EMKE és a Szatmárnémeti Kölcseí Kör kiadásában tanulmánykötetekben megjelentek[7].
A Szatmár Megyei Múzeumban alkalmazott kutatók intézményes szellemi alkotó műhelyt alkotnak, akik szaktudományuk területén – történelem, régészet, néprajz, biológia, irodalomtörténet – (a Tudományos Kutatás Országos Hatósága által magasan minősített[8] kutató és publikációs tevékenységet végeznek.
A fentebbi szakterületeken tudományos kutató és (többnyire) magyar és román nyelven egyaránt publikációs tevékenységet végző magyar kutatók[9] az intézményen belül nem alkotnak különálló kutató csoportot, kutatásuk és szakmai tudományos tevékenységük (magyarul és/vagy román, német, angol nyelven közzétett) eredményei, tanulmányaik[10], a szaktudományok értékei.
A Szatmár Megyei Múzeum évenként megjelenő kiadványsorozata – Satu Mare Studii şi Comunicări (Szatmár – tanulmányok és közlemények) istorie etnografie artă restaurare – conservare – című bölcsészettudományi, művészeti, illetőleg régészeti sorozatában román nyelven és/vagy magyar nyelven írt tanulmányokban számolnak be a szaktudomány elméleti, esetenként konkrét gyakorlati vonatkozású kérdéséről.
A múzeumi munkaközösség (többnyire Szőcs Péter szerkesztésében) az utóbbi években úgynevezett történelmi és kulturális kalauz sorozatát, három nyelvű (román – magyar – angol) kis falumonográfiákat szerkesztett, (a falvak betűrendjében): Börvely, Csanálos, Csenger, Csomaköz, Érkávás, Kálmánd, Kányaháza, Kaplony, Hadad, Majtény, Szaniszló, Szilágypér, Szopor, Turc, Túrterebes[11].
Három szerző (köztük a szerkesztő) és három nyelven – román, magyar és angol – közölt tanulmány kötete a Szőcs Péter szerkesztésében megjelent Szatmár egyházi építészete című tanulmánykötet[12]
Szellemi alkotó műhelyként működött (egy bő évtizedig) a Szatmári Római Katolikus Püspökség keretében (Dr. Schupler Tibor kezdeményezésére) az ún. „történelmi fórum”, képzőművész, egyháztörténész, szociológus, könyvtáros értelmiségiek munkaközössége, amely célul tűzte egyrészt a megye területén található, az egyház tulajdonát képező nemzeti és egyetemes szellemi és tárgyi értékek megmentésének és megőrzésének elvi és gyakorlati módozatain való munkálkodást, másrészt kezdeményezte a tárgyi hagyományokhoz kapcsolódó, illetőleg az egyházmegye neves személyiségeinek munkásságát elemző, bemutató munkák (tanulmánykötetek) megírását, kiadását.
Az értékek mentése és védelme céljából a szatmári püspökség összegyűjtette
az egyházmegye területén létezett, gyakorlatilag szétdúlt könyvtárak[13] maradékát, valamint a plébániákon kallódó értéket képviselő könyveket, s létrehozták az új püspöki könyvtárat, ennek Műemlékkönyvtár[14] részlegét, a kaplonyi ferences[15] és a nagykárolyi piarista könyvtárat[16].
Muhi Sándor két kötete – Szatmárnémeti római katolikus templomai; A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye templomai. Nagykároly I. esperesi kerület – a térség templomépítészete és festészete – képzőművészete emlékeit leltározta és értékelte, Muhi Csilla munkája – A szatmári Székesegyház története és képzőművészete – pedig a püspöki templomét. [17].
Az 1990-es évek végén többen, az Erdélyi Múzeum-Egyesület tagjai (és szimpatizánsai) elhatározták, hogy a megyeszékhelyen létrehozzák az egyesület bölcsészettudományi (nyelv- és történelem) tagozatának szatmári fióktagozatát, a kezdeményezés érdemi önálló alkotó műhellyé válása a helyi közművelődési és közéleti tevékenységek átfedései következtében megfeneklett, gyakorlatilag elakadt[18].
Tudományos igényeket is megfogalmazó értelmiségi műhelynek tekintjük az 1999-től
Szatmárnémetiben működő egyetemi fokozatú oktatási intézményt, a BBTE kihelyezett tanárképző tagozatát[19]. A 15 éve alakult felsőoktatási tagozaton megalakulásától kezdődően többségükben doktori fokozattal rendelkező (és doktorandus) oktatók és óraadók működtek, illetőleg működnek.[20]
Az egyetemi tagozat kerete (évfolyamonként egy-egy csoport) folytán magától értetődően több tanárt magába foglaló egyetemi katedrák, szakmai csoportosulás működését nem teszi lehetővé, következésképp a tanárok szakmai-tudományos együttműködés céljából más helységekben (egyetemeken) működő kollégákkal keresnek és tartanak kapcsolatot. Tulajdonképpen „egyszemélyes” alkotó műhelyekként működnek.
(A térségben élő és működő (tudományos fokozattal rendelkező) szakembereknek – történész, régész, biológus, kémikus, közgazdász, jogász kutatóknak – gyakorlatilag hasonló a helyzete, akkor is, ha tagjai a szaktudományukban működő központi (esetleg országos) egyesületnek, intézménynek (Kriza János Néprajzi Társaság, Anyanyelvápolók Szövetsége, Erdélyi Kárpát-Egyesület, Erdélyi Magyar Közgazdász Egyesület, Partiumi Műemlékvédő Egyesület, stb.), avagy az intézmény (általában csak névleges) helyi csoportjának.)
Az egyetemi munkaközösség tagjai a szakterületükön végzett kutatómunka mellett sajátos pedagógiai kutatási területnek tekintik a közel egy évtizede bevezetett ún. bolognai rendszer működését / működtetését a felsőfokú oktatásban. A szatmárnémeti egyetemi tagozat alapító tagként részt vesz a CHERD-HU[21] kutató munkájában, nemzetközi konferenciáin, tanulmányaival a konferencia-köteteiben.
Az egyetemi tagozat tanárai elméleti és gyakorlati (pedagógiai, szociológiai) kutatásaikba bevonják a hallgatókat is, részt vettek és vesznek ún. határokon átnyúló (ún. HU–RO) kutatási programokban, képzésekben (és konferenciákon), ezek keretében szakkönyveket írtak, írnak.
Szakmai és pedagógiai vonatkozású tudományos munkásságuk eredményeit egyetemi tanulmányi útmutatókban[22] és módszertani – tudományos könyvekben[23] összegzik.
A Szatmárban élő és működő, szaktudományuk területén kutató-, illetőleg elméleti tudományos munkát végző értelmiségiek az elmúlt huszonkét év folyamán a maguk szakterületén említést érdemlő, a szaktudományban is figyelmet érdemlő szakmunkákkal, alkotásokkal is jelentkeztek mind a humán, mind a reál tudományok területén.
A tárgyi néprajz vonatkozásában sajátos terület a tasnádi fazekasság[24] hagyományainak az összegyűjtése és feldolgozása, az egykori nagykárolyi fésűsmesterség[25] műhelyének, eszközeinek, munkafolyamatainak feltárása és bemutatása, valamint az avasfelsőfalusi gubások, a szatmári kötélverő mesterség, a (halódó) szitakötés és a mézeskalács mesterség hagyományainak feltárása és bemutatása[26]. Tárgyi vonatkozású a Szatmár megyei népi táplálkozás[27] kutatása és elemzése is.
A szellemi néprajz tárgykörébe tartozik a Szatmárban gyűjtött szólásokat és közmondásokat[28], illetőleg a betlehemezés szokását Szatmárban[29], valamint mezőfényi gyermekmondókákat és hiripi népmeséket[30] bemutató kötet.
A szellemi néprajz tárgykörébe tartozó gyűjtő – kutató– elemző munka eredményei azok a népdalgyűjtemények, amelyeket Bura László és Fejér Kálmán a korábbi évtizedekben végzett gyűjtéseik anyagából válogattak és közöltek.[31]
A nyelvtudomány területén Bura László három szakterületen munkálkodott. Az alkalmazott nyelvészetet művelte nyelvművelő írásai közlésével. A napi sajtóban közölt cikkeiből gyűjteményes kötetet is összeállított[32]. Több tanulmányban foglalkozott mesterségek – a különböző fafeldolgozó mesterségek, kötélverők, szitakészítők, fazekasok, stb. – szaknyelvének a kérdéseivel[33], több könyvében pedig a névtan különböző területein végzett kutatásainak anyagát és elemzését közölt[34]. Több évtizedes gyűjtő munka eredménye a megye több mint kétszáz településének történeti és jelenkori földrajzi neveit (helyneveit) leltározó kötetei[35].
Művelődéstörténetünk adósságát törlesztik azok az iskolatörténeti tanulmányok[36], amelyek a térség középiskoláinak és társadalmi szerepének az eddig ismert kerettörténetüket meghaladó, másrészt eddig lényegében nem ismert intézmény bemutatását tűzték célul, illetőleg feltárták az ún. polgári iskolai tanítónőképző (közel négy évtizedes) működését, amely – amint azt a feltárt dokumentumok tanúsítják – tulajdonképpen két tagozattal (nyelvtudomány – történelem és matematika – természettudomány) működő hároméves felsőfokú tanintézmény volt.
Ugyanehhez a témakörhöz csatolhatjuk a 17 – 19. századi középiskolák és az 1773-ban megszűntetett jezsuita rendház könyvtárainak állományát bemutató könyvtártörténeti munkát[37], valamint a 17–19. századi középiskolák diákságát (névsorát, adatait) bemutató munkát.[38]
A társadalomtudományok, konkrétan a jog- és az államigazgatás elméleti kérdéseivel (is) foglalkozik Szatmáron a jogtudományok doktora, Varga Attila. Tankönyvet[39] ír, mivel tanít a BBTE Politológia Kara kihelyezett helyi közigazgatási tagozatán, ugyanakkor tanulmányokat közöl speciális szakterülete a kisebbségjog[40] és az alkotmányjog[41] témakörében.
A közgazdaságtudomány elméleti kérdéseiről román nyelvű munkákat ír Schlotz Béla[42], aki tanít az aradi Vasile Goldiş Egyetem Közgazdasági Kara Szatmárnémetibe kihelyezett tagozatán.
A reáltudományok közül a matematikai elméleti kérdésekkel foglalkozik (a doktori fokozattal rendelkező) Kiss Sándor[43], biokémiai kutatásokkal (dr.) Átyim Pál[44], a növény és állatvilág biológiai problémáival a Nagykárolyban élő Karácsonyi Károly[45].
A tudománytörténeti munkák közé sorolhatjuk egy-egy neves matematikus, kémikus, teológus – egyházjogász életpályáját bemutató életrajzi munkákat. Ilyenek a matematikus Maurer Gyula, Radó Ferenc és Weszely Tibor, a kémikus Bodor Miklós és az egyházjogász püspök, Scheffler János életpályáját bemutató munkák.[46]
Szatmár térsége és a (szak)tudományok kapcsolata témakörében nem foglalkozunk az ún. helytörténeti írások (munkák) kategóriájába sorolható munkákkal. Az utóbbi két évtizedben megjelent sok írás értékelése mennyiségük és minőségük folytán, hasonlóképp a számos ún. falumonográfiáé[47], illetőleg falutörténeté a jelen keretünket meghaladó elemző tanulmányt igényelne.
[1] Szatmárnémetiben: Kölcsey Ferenc Főgimnázium; Hám János Római Katolikus Iskolaközpont; Református Teológiai Líceum, Nagykárolyban: Kalazanczi Szent József Római Katolikus Teológiai Líceum
[2] Magánegyetem.
[3] A Szatmárban élő szerzők 1990- 2012 között megjelent munkáira vonatkozóan lásd: Bura László: Két
évtized könyvtermése Szatmárban (1). In. Művelődés LXV. évf. (2012) augusztus 21-8, és (2) In: Művelődés, LXV. évf. (2012) szeptember 23– 25.
[4] A szatmári színjátszás otthonai (2003), Színházi élet Szatmáron 1898–1918 (2009); 50 év krónikája. Az 1953-ban Nagybányán alakult együttestől a Harag György Társulatig (2003), Hatvan év I-II. (2013), illetőleg
Színházi arcképek (2005), Színházi arcképek: kapáló Magda, Czintos József, Péter Attila Zsolt (2006), Színházi arcképek (2008).
[7] ( Muzsnay Árpád szerk.:) Sajtóértekezlet. Szilágyi Domokos és költészete negyedszázad távlatából. VI. Szilágyi Domokos Napok. (2001); Jakabffy Napok. Kis nemzetek a harmadik évezredben. – Kárpát-medencei tudományos tanácskozás. VI. Jakabffy Napok. (2001); Évfordulós tanácskozások. Ady Endre, Páskándi Géza, Szilágyi Domokos, II.. Rákóczi Ferenc, Móricz Zsigmond, (2002 – 2004) [Szatmárnémeti, 2005]; „Istennel, hazáért és szabadságért” „Cum Deo pro Patria et Libertate” Rákóczi-ünnepségek 2003 [Szatmárnémeti, 2003]; Évfordulós tanácskozások 2006. Kisebbségpolitika tegnap és ma – VIII. Jakabffy Napok – Az 1956-os forradalom és Erdély művelődési élete ., „Mit nékem az igazság?” – Páskándi Napok 2006 – [Szatmárnémeti, 2007]; „Mítosz vagy valóság” Irodalmi tanácskozás és megemlékezés a 130 éve született Ady Endréről. (2007); Évfordulós tanácskozások 2007 „Az élő Rákóczi”. Dsida Napok 2007. [h.n. é.n.]; .Évfordulós tanácskozások 2008. „Párhuzamos Sajtóértekezlet” – irodalmi tanácskozás és megemlékezés Dsida Jenőről, Páskándi Gézáról és Szilágyi Domokosról – „Kárpát-medencei magyar egység megosztottság” – IX. Jakabffy Napok – Reneszánsz és Kölcsey. [Szatmárnémeti, 2008]; Ady Endre és Móricz Zsigmond- tanácskozás. Szatmárnémeti 2008– 2009. [Szatmárnémeti, 2009];
[8] Az országban minősített 26 munkaközösség közt magas pontszámmal (84,86) az első helyen állnak.
[9] Drd Szőcs Péter Levente történész, dr. Gindele György régész, drd. Szilágyi Levente néprajzos, dr. Sike Tamás biológus, drd. Kereskényi Sándor irodalomtörténész.
[10] Román nyelvű szakfolyóirat(ok)ban és külföldön (Magyarországon) megjelenő szakfolyóiratban is közölnek.
[11] Megjelenésük időrendjére, teljes címűkre vonatkozóan vö. a 3. sz. jegyzetben említett bibliográfiai forrással.
[12] Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura eclesiastică din Satu Mare – Szatmár egyházi építészete – Ecclesiastical Arhitecture of Satu Mare. Editura Muzeului Sătmărean. Satu Mare, 2008.
[13] Az egykori püspöki könyvtár, a káptalani könyvtár és a szemináriumi könyvtár a szatmári ferences és a nagybányai minorita, a nagykárolyi és a máramarosszigeti piarista könyvtár.
[14] A biztonságosan őrzött könyvtárban az 1800 előtti könyveket és kiadványokat helyezték el, szakszerű leltározásukat a PPKE szakemberei végezték. A könyvtár katalógusa Emődi András: A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye Műemlékkönyvtára Régi Állománya. Katalógus. (Varadinum Scriptum Kiadó. Nagyvárad, 2010) címen jelent meg.
[15] A könyvtár katalógusa: Magyar Árpád, Zvara Edina (Összeállította:) A kaplonyi ferences rendház könyvtárának régi állománya. Katalógus. (Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, 2009) címen jelent meg.
[16] Feldolgozása az előbbiekhez hasonló módon folyamatban van.
[17]Mindhárom kötet Szatmárnémetiben jelent meg, a Muhi Sándor kötetei 2000-ben, illetőleg 2002-ben., a Muhi Csilláé 2000-ben.
[18] A nyelv- és irodalomszakosok által megteremtett szakkönyvtár – az EME Szatmári fióktagozatának a könyvekbe beragasztott címkéikel – a tulajdonát tanúsító jegyzőkönyv elkészítése mellett az akkor (még) Tanítóképző Főiskola tanári karának és könyvtárának használatába került.
[19] 1999-ben a Pszichológia és Neveléstudományok Kar Tanítóképző Főiskolai Tagozatának kihelyezett tagozataként létesült, 2004-től a bolognai rendszer bevezetését követően Pszichológia és Neveléstudományok Kar „Az elemi iskolai oktatás és a kötelező oktatás előtti korszak pedagógiája” szak egyetemi fokú kihelyezett tagozatként működik.
[20] Dr. Bura László, Dr. Lovas János (magyar nyelvészek), Dr. Végh Balázs Béla (magyar irodalom), Dr. Glodeanu Gheorghe (román irodalom), Dr. Szabó-Thalmeiner Noémi (pedagógia), drd. Starkné Nagy Gabriella (pedagógia), Dr. Baranyai Tünde (matematika), drd. Hadházi Attila (angol), Dr. Barabási Tünde (német – angol), drd. Kardos Melinda (lélektan), Dr. Gindele György (történelem), Dr. Coca Lia (zene); a rajzot–kézművességet Muhi Sándor I. fokozatos rajztanár tanítja.
[21] A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen alapították magyarországi, szlovákiai, szerbiai, ukrajnai és romániai egyetemek és szakemberek.
[22] Olosz Etelka – Olosz Ferenc: Matematika – tanulmányi útmutató az I. évfolyam részére. (2001),Baranyai Tünde: Tanulmányi útmutató. Matematika (2002), Fejér Kálmán: Szolfézs példatár – népi dallamok (2002), Muhi Sándor: Rajzoljunk együtt. Módszertani útmutató az óvodai és elemi iskolai képzőművészeti neveléshez.. (2000), Végh Balázs Béla. Gyermekirodalom. Tanulmányi útmutató (2000), Bura László: Magyar nyelv I. Tanulmányi útmutató (2001).
[23] Olosz Etelka – Olosz Ferenc: Matematika és módszertan. Tankönyv a tanítóképző diákjainak. (1999, 2000, 2001, 2003), Stark-Nagy Gabriella: Óvodapedagógia és játékmódszertan. (2010), Szabó-Thalmainer Noémi: A pedagógiai kutatás alapjai (2010), Baranyai Tünde: – Tempfli Gabriella: Kooperatív módszerek bevezetésének lehetőségei matematika órákon. (2010). Baranyai Tünde: Aritmetika tanító- és óvóképzős hallgatók számára (2012), Szabó-Trahlmeiner Noémi: Metszet. Az erdélyi magyar állami óvó- és tanítóképzés húsz éve egy vizsgálat tükrében. (2010), Végh Balázs Béla: A gyermekirodalom változatai. (2007), Fejér Kálmán: Szolfézstankönyv I. osztály. (2006)
[24] Bura László – Vass Márton: A tasnádi fazekasság. Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok. (Budapest, 1991).
[25] Cziker András: A nagykárolyi fésűsmesterség művelőinek története. Nagykároly, 2011. (A fésűsmester család utolsó (egykor aktív) tagja teljesen rekonstruálta a műhelyt és elkészített minden, a mesterségben használatos munkaeszközt, stb.)
[26] Bura László: Nevek tanúsága, szakmák emléke. Státus Kiadó, Csíkszereda, 2005.
[27] Bereczki Orbán Zselyke: A Szatmár megyei népi táplálkozásról. Szatmárnémeti, 2008.
[28] Bura László: Szatmári szólások és közmondások. Csíkszereda, 2008.
[29] Nagy István: Hopp Istók, jó estét. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2001.
[30] Végh Balázs Béla: Mezőfényi gyermekmondókák. Hiripi népmesék. Hajdúböszörmény, 2010.
[31] Bura László – Fejér Kálmán: Rózsát hintettem a gyalogútra. Szatmár vidéki népdalok. (2004), Uők.: Felsütött már az Esthajnali csillag. Szatmár vidéki népdalok. (2011).
[32] Éltetőnk, mindennapi anyanyelvünk. Nyelvművelő írások. Identitás. Szatmárnémeti, 2001.
[33] A szatmári kötélverő mesterség szakszókincse. Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok 58. (Bpest,1993); Nevek tanúsága, szakmák emléke. Státus Kiadó, Csíkszereda, 2005.
[34] Szatmár megye történeti-etimológiai helységnévtára. (1997., 2., bővített kiadása:2011.); Öt évszázad utcanevei. Szatmárnémeti (Satu Mare) (1500–2000). Csíkszereda, 2007.; Szatmári helynevek I. Magyar Névtani Dolgozatok 182. (Bp.,2003), Tövisháti helynevek. Magyar Névtani Dolgozatok 189. (Bp., 2004).
[35] Szatmár megye helynevei (földrajzi nevei) I-II. Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008.
[36] Bura László: A Szatmári református kollégium és diákjai 1610 – 1852 (Kvár, 1994); Uő.: Iskolavárosunk Szatmárnémeti. Csíkszereda, 1999.
[37] Bura László: Könyvek és könyvtárak Szatmáron és Németiben a XVII. századtól a XIX. század közepéig. Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2004.
[38] Bura László: Szatmári diákok 1610 – 1852. Szeged, 1994.
[39] Varga Attila: Alkotmányjogi és államszervezési alapismeretek. Sapientia, Kvár., 2003.
[40] Varga Attila: Nulla pax sine iustiţia. Kisebbségjogi írások. Státus, Kiadó, Csíkszereda, 2000.
[41] Varga Attila: Román alkotmányjog. (Státus, Csíkszereda, 2007).
[42] Schlotz Béla: Investiţii. Eficienţa economică a investiţiilor.(2007), Uő.: Ecomomia firmei. (2009).
[43] Kiss Sándor: Analitikus geometriai módszerek komparatív vizsgálata. Editura Didactică şi Pedagogică, Bucureşti, 2008.
[44] Átyim Paul: Bichimia proteinelor. Casa Cărţii de Ştiinţā, Cluj, 2007.
[45] Karácsonyi Károly: Flora şi vegetaţia judeţului Satu Mare (1995), Karácsonyi, Karol: Conservarea biodiversităţii şi octorirea naturii. Editura Daya, Satu Mare, 2010.; Ardelean Gavril – Karácsonyi Károly: A hajdani Ecsedi-láp és Ecsedi-síkság. Editura BION, Satu Mare, 2002.
[46] Kiss Sándor: Matematikus a XX: század viharában. Maurer Gyula életpályája. Kvár – Mvhely, 2003; Uő: A matematika vonzásában. Radó Ferenc matematikus életpályája. H.n. (Szatmárnémeti), 2011; Uő: A Bolyaiak vonzásában. Weszely Tibor matematikus életrajza. Szatmárnémeti, 2011; Bura László: Köztünk élt – Scheffler János Szatmár vértanú püspöke. Státus Kiadó, Csíkszereda, 2004, Uő: Boldog Scheffler János. Szatmárnémeti, 2010.
[47] A műfaj követelményeihez igazodók: Bura László: Csanálos (2001), Uő.: Erdőd nyolc évszázada (2010); Kiss Kálmán: Egri község. Kismonográfia. Partiumi Füzetek 31. nagyvárad, 2004.