A szakrális építkezés tanúskodik a város fejlődéséről a kezdetektől napjainkig
Szépszámú érdeklődő volt kíváncsi a város több mint félezredes szakrális építkezésére, és az előadótól mgr. Dévavári Beszédes Valéria, néprajzkutatótól igen sok, részletes és érdekes adatot tudhattak meg. A szakember bevezetőjében elmondta, hogy minden település esetében egy ilyen hosszú időszak, mint amilyen a 625 év, nagy jelentőséggel bír, Szabadkán, sajnos, mégsem törődnek ezzel a jelentős évfordulóval. Elmondása szerint a régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy az első szabadkai település nyomai a 625 évnél is régebbiek, sőt az első templom már az 1300-as évek végén megépülhetett. Levéltári írásos nyomai lelhetők fel annak is, hogy a szabadkai Lukács plébános nem fizette ki az adót, valahol az 1400-as években. Mátyás király uralkodása alatt készült az a térkép, amely az ezen a tájon élő Pongrácz család templomépítését bizonyítja. A kutatások szerint valahol a mostani szerb ortodox templom helyén állhatott az épület. Arról ugyancsak a levéltári dokumentumok szólnak, hogy az 1600-as években Ludasnak is volt temploma. A XVIII. században pedig a Szabadkát körülvevő 12 puszta mindegyikében épült kisebb-nagyobb Isten-ház. A század végén már állt a pestisjárvány megszűnéséért hálából megépült Szt. Rókus fogadalmi kápolna a város központjában, vagyis Szent Mária városában. 1743-ban épült meg a régi szabadkai vár alapjain a barokk stílusú Ferences templom és kolostor, majd 20 éves építkezést követően készült el a Szent Teréz székesegyház, az 1900-as évek elején pedig összesen tíz templom épült a városban és a környező településeken.
A néprajzkutató kiemelte azt is, hogy a szabadkaiak szinte mindig akkor építették a legtöbb templomot, amikor nehéz helyzetben voltak. Így kaptak isten házat a török uralom után a ludasiak, az első világháború befejezését követően épült meg a kéri Szt. Rókus, illetve a bajnáti Szt. György, valamint a kisboszniai, a györgyéni, a hajdújárási, a kelebiai, a kertvárosi, a királyhalmi, a kisbajmoki, majd a csantavéri és a békovai templom is. A második világégést követően pedig a Szt. Kereszt, a nagyradanováci és a palicsi kápolnák készülnek el, majd a XX. században éppen a délszláv háború idején kap templomot Sándor és Nosza.
Az előadó befejezésül elmondta még: az összes megépült templom, kápolna, parókia, kolostor mind-mind az akkori korszakot, ízlésvilágot, társadalmi lehetőségeket, stílust tükrözi, vagyis, annyi már bizonyos, hogy nyomot hagytunk ebben a 625 évben és ez a szakrális építkezésen tükröződik legjobban.
– Éppen ezért emlékeznünk kell azokra a jó szabadkaiakra, akik mindezt lehetővé tették és meg is valósították – hangsúlyozta mgr. Dévavári Beszédes Valéria.
Keresztény Értelmiségi Kör
