Szerbia a 2000. évi demokratikus választások után az európai
folyamatokat követő útra lépett, ezt tükrözi az is, hogy az Eu-
rópai Unió felé való törekvés minden nagyobb szerbiai párt
programjában kiemelkedő helyet foglal el. Szerbia részeként
Vajdaság magyar kisebbségének szerepe az uniós tárgyalások
menetében lényeges kérdéseket vet fel, melyek fontosabb állo
–
másait és dilemmáit kívánom megvizsgálni.
A 2011-es népszámlálási adatok szerint Vajdaság Szerbia
1 931 809 fős tartománya, ahol számos népcsoport mellett 253
899 magyar is él. A kisebbségi léthelyzet dominánsan befolyá-
solja önmeghatározásukat, egyéni döntéshozatalukat a migrá
–
ció, a munkavállalás, a továbbtanulás terén. A kisebbségben
élő közösségeknek nehéz olyan miliőben érvényesülniük, ahol
a többségi nemzet ennyire eltérő kulturális és vallási identitás-
sal rendelkezik, ezért az unióhoz való csatlakozás lehetősége
és kételyei miatt is külön figyelmet kell fordítani az identitás
változásaira.
A kilencvenes évek eleje óta erősen átalakult a vajdasági
magyar lakosság szerkezete, tömbben már csak az észak-bács-
kai térségben élnek. Ennek ellenére a szórványban élők is igye-
keznek megőrizni kultúrájukat, identitásukat. Az 1990-es évek
óta egyre jobban érezhető egyfajta politikai megfélemlítés, a
csupán kulturális autonómiával rendelkező tartomány így nem
tudja kielégíteni a magyarság anyanyelvi kulturális igényeit, e
közösség tagjai akadályozottak a munkavállalásban, vagy a to-
vábbtanulásban. Bár a magyar nyelv is hivatalos, illetve a kö-
zépiskolák száma, a magyar nyelven végezhető szakok kíná
lata évről évre növekszik, ugyanakkor egy vajdasági magyar
egyetem létrehozása ma még utópisztikus célnak tűnik.
2
Mind
–
ezek a jelenségek és attitűdök elősegítik a migrációt az Európai
Unió, legfőképpen Magyarország felé. Jelen dolgozat a vajda-
sági magyarok viszonyulását kívánja feltérképezni az Európai
Uniós csatlakozás menetében.
Vajdasági magyarok számokban
Az elmúlt években Szerbiában, az európai tendenciákhoz ha
–
sonlóan, az elöregedés jelensége volt megfigyelhető, amely kü-
lönösen a délvidéken élő magyarság adataiban erőteljes – ezt
igazolják a 2002-es népszámlálási adatok. Egyrészt az elván-
dorlások jelentős mértéke, másrészt pedig a születő gyermekek
számának csökkenése szembeötlő. Ezzel a vajdasági magyar-
ság az elöregedés szakaszába lépett. A 2002-es népszámlálás
adatai szerint a magyar lakosság 37,6 százaléka szórványban,
míg 62,2 százaléka él tömbben. A szórványban élők nagy terü-
leten oszlanak szét. Az átlagéletkor 43,1 év, a tömbben élőké 42
év, szórványban pedig 44 év felett van. A népsűrűség 84,48 fő/
km². Becslések szerint évente 1,5 százalékkal csökken a vajda-
sági magyarok lélekszáma. Az elvándorlások is csökkentik a je-
lenlétet, hiszen évente 500 és 1000 fő között van az országot el-
hagyók száma. A külföldre távozók nem mindig jelennek meg
migránsként, hiszen az összeírás alkalmával őket is bejegyez-
ték, de a foglalkoztatottság adatai alapján a külföldi munkavál-
lalók számát gyarapítják, (Badis, 2012, 27–38) hiszen Vajdaság-
ban a munkanélküliségi ráta az adott időszakban meghaladta a
27 százalékot. A magyar lakosság leginkább vidéken él (kivétel
Szabadka, ahol a legnagyobb magyar tömb található, mintegy
57 ezer magyar él a városban), a statisztikai adatok szerint el-
sődlegesen mezőgazdasággal, halászattal és erdőgazdálko-
dással foglalkoznak, másodlagos szektor az ipar, a bányászat
építőipar, kisipar, végül pedig a szolgáltatások. Ám a 90-es
évektől a mezőgazdasági szektorban dolgozók inkább az ipar
ágazatába vándoroltak. Erre leginkább az 1991 és 2007 között
zajló privatizációs időszak hatott. Az elmúlt években a vajdasá-
gi magyarok foglalkoztatási struktúrájában – különböző okok-
ból – jelentős átalakulási folyamatok indukálódtak, amelyek
pozícióvesztésként is értelmezhetőek. A magyarok aránya jóval
alacsonyabb a presztízsszakmákban, főként a szakemberek és
köztisztviselők körében (Gábrity Molnár, 2008, 13–30).
Hipotézis
A politikumnak és a vajdasági mindennapokban élő magyar-
ságnak Európába való integrálódása komoly dilemmákat vet
fel Vajdaságban. Az egyre nagyobb szétszórtságban élő, meg-
maradást és megélhetést kereső fiatalok egyre árnyaltabb, de
határozott választ adnak a politikában zajló eseményekre. A
kutatásom
3
során adott információikból nem csupán egziszten-
ciális válaszaik olvashatóak ki, hanem mobilitási és/vagy mig-
rációs kényszereik oka, valamint az identitásukkal kapcsolatos
kételyeik is határozottan körvonalozódnak.
Alkalmazott módszerek
A felvetett problémákhoz kötődve több kutatási és adatgyűjtési
módszert alkalmaztam. Egyrészt dokumentumelemzéssel fel-
tártam a szakanyagokból a magyar és más nemzetiségi vonat
–
kozású uniós egyeztetés intézményrendszerét, továbbá rövid
kérdőíves felmérést végeztem a vajdasági magyarok körében
az Európai Unióval kapcsolatos várakozásukról.
Az utóbbi néhány évben a többségi nemzet körében felmérés
folyt a lakosság uniós csatlakozási hajlandóságáról és véleke
–
déséről. A népességi lekérdezés egy internetes portálon zajlott,
ahol a megkérdezettek több mint 47 százaléka úgy nyilatkozott,
hogy nem szeretne az Európai Unióhoz csatlakozni, 31,5 százalé-
kuk pedig igennel válaszolt. Ez azt jelenti, hogy a megkérdezet-
tek kétharmada markáns véleménnyel rendelkezik a kérdésben.
Nagy százalékban azt vizionálták a válaszadók, hogy Szerbia
soha nem lesz az EU tagja. (Tvoj stav felmérése, 2010)
4
Mindkét
nemzet − vagyis a szerbek és az itt élő magyarság − körében is
vannak támogatói és ellenzői a csatlakozásnak, mégis a többségi
nemzet ellenállása erősebbnek bizonyult a közvélemény-kuta-
tás adatai szerint. A Szerbiával szemben támasztott elvárások és
az egyre több feltétel teljesítésének követelése nem hatott ked-
vezően az Európai Unióról alkotott kép lakossági megítélésre.
Az adatok szerint a vajdasági magyarság másként élte meg ezt,
és a tervezett integrációról kevésbé rossz véleményt nyilvánított
ki. A makro statisztikai adatok óhatatlanul is felvetik azt a kér-
dést, hogy mi indokolja a többségi és a kisebbségi nemzet uniós
várakozásai mögött meghúzódó véleménykülönbséget?
A vizsgálatról
A vajdasági magyarok körében végzett rövid kérdőíves kutatás-
sal arra kerestem választ, hogy miként vélekednek Szerbia uni
–
ós csatlakozásáról a fiatalok. Kutatásom során a véletlenszerű
mintaválasztási módszert alkalmaztam. A nemek tekintetében
a válaszadók 42,6%-a férfi, meghatározó hányaduk nő (57,4%-
uk). A válaszadók közül a szellemi foglalkozásúak és tanulók
aránya jóval magasabb volt (94%), mint a fizikai dolgozóké
(6%). A mintán belül 309 fő közül 160 felsőfokú végzettséggel,
a többiek általános iskolai, valamint nagyobb arányban (30%-
uk) középfokú végzettséggel rendelkeztek. A legfiatalabbak,
azaz a 18−35 évesek korcsoportja volt a legnyitottabb arra, hogy
véleményt nyilvánítson. Ez azzal is magyarázható, hogy ez a
korosztály még a nagy egzisztenciális döntések előtt áll (ará-
nyuk 71,3%), míg a középkorúak, (36-55 évesek) akik a minta
egyötödét jelentették (21,3%), illetve a legidősebb korosztályt
képviselők, az 56 évesek és ennél idősebbek (8,4%) visszafogot-
tabban nyilvánultak meg.
A megkérdezettek 83,2%-a (257 fő) támogatja Szerbia csat-
lakozását az Európai Unióhoz, azonban a válaszadók 16,8%-
ának, vagyis pontosan 52 vajdasági magyarnak határozottan
negatív az uniós csatlakozással kapcsolatos beállítódása. A leg-
fiatalabbak azok, akik főként maguktól várják életük alakítását,
közülük is az uniótól határozottan elhatárolódva, különösen a
férfiak keresnének más utat a boldogulásukra (1. táblázat).
Hasonlóan szignifikáns eredményt, vagyis erős korreláci-
ót tapasztaltunk a csatlakozási beállítódásoknak ötfokú, illet
–
ve abból transzformált háromfokú skála alkalmazása révén.
A csatlakozással egyáltalán nem elégedett a megkérdezet-
tek 17,6%-a, a közepesen elégedett a válaszadóknak valami-
vel több, mint az ötöde (21,3%-a), illetve markáns hányaduk
(61,1%-uk) Szerbia integrációs szándékával maradéktalanul
elégedett, azonosul.
A kirívó véleménykülönbségek miatt utánajártunk annak
is, hogy mi az oka a pozitív és a negatív véleményalkotásnak.
Akik negatívan nyilvánultak meg a csatlakozással kapcsolat
–
ban, azok az indokokat sem osztották meg velünk. A pozitív
beállítódású vajdasági adatközlők körében azonban jól kita-
pinthatóak azok a várakozások és remények, amelyek miatt
számukra vonzó az unióhoz való csatlakozás. A pozitív vára-
kozással élő magyaroknak több mint a fele az egzisztenciális
körülményeinek közvetlen vagy közvetett javulását reméli a
szerbiai csatlakozástól. Úgy gondolták, hogy az életszínvona-
luk és a mindennapi megélhetésük könnyítését, a jövedelmi
helyzetük és munkalehetőségeik javulását hozza majd el az
Unió. Közvetett módon az egzisztenciális körülmények javulá-
sát eredményezheti az ország gazdasági helyzetének javulása,
az infrastrukturális és egyéb beruházások növekedése. A lakó-
hely, a magyar identitást adó otthonok, a nyelv, a közösségek
és a táj védelme egyben a (köz)biztonság, a mobilitási lehe-
tőségek, valamint a politikai legitimitás és demokrácia iránti
igénnyel párosulva, mindez együtt az európai nyitást szorgal-
mazza a pozitívan vélekedők megnyilvánulásaiban.
Az előmérésünk során kapott adatok mögött tapasztalt erős
várakozásokban legfőképpen az Uniótól való elvárásokra és
életminőségük problémájára helyeződött a hangsúlyt. A meg-
élhetés, illetve annak javításához vezető körülmények változ-
tatása iránti fokozott igények megjelenése, a jövő kifürkészhe-
tetlensége és azzal kapcsolatos feszült szorongás óhatatlanul
is felveti azt a kérdést, hogy melyek azok a konkrétan nevesít
–
hető gondok, problémák, amelyek a vajdasági kisebbségi ma-
gyarokat leginkább foglalkoztatják. Erre irányuló kérdésünkre
érkezett válaszokból látható, hogy leginkább az anyagiak, az
elszegényedéstől való félelem, valamint a munkalehetőség je-
lent gondot a Vajdaságban élő magyarság számára (lásd a 2.
táblázatban). A kitöltők meghatározó hányada várja e problé-
máinak megoldását a csatlakozástól.
A kérdésre adott válaszok során egyértelműen érezhető az el-
szegényedés és a kilátástalan jövőkép. Az előző válaszokhoz
kapcsolódóan a vajdasági magyarság megoldást vár az euró
–
pai csatlakozástól.
Összegzés
A jelenlegi helyzetben az unió nem rendelkezik a kisebbségi
közösségek megmaradását szavatoló jogi, intézményi és gaz
–
dasági elgondolásokkal, illetve garanciákkal sem. Ez a kö-
rülmény kedvez a többségi nemzet egyéni elbíráláson, „eset
–
kezelésen” alapuló politikájának, ami az eddigiekben is és a
jövőben is komoly veszélyforrása marad a kisebbségek meg-
maradásának. Ebben a helyzetben a kisebbségi kérdés nem
válhat sarkalatos kérdéssé sem a csatlakozás folyamatában,
sem azt követően. E tekintetben a szkeptikus attitűdnek ért-
hető okai vannak, hiszen az unió nem ad ernyőt a kisebbségek
fölé.
Szerbia csatlakozásának menetét és dinamikáját a koszovói
kérdés határozta meg, és várhatóan az elkövetkezendőkben is
meghatározó lesz az integráció forgatókönyvének alakításá
–
ban. Előrejelzések szerint – Horvátország csatlakozása után –
ebben az évtizedben nem lehet számítani további bővítésre. A
legoptimistább előrejelzés szerint sem várható 2020-nál előbb
a csatlakozás, azonban nem lehet egységes Európáról beszélni
a Nyugat-Balkán integrálása nélkül.