A Genius Jótékonysági Alapítvány az „Elhallgatott történelem” (GUL-15-A) című témakörhöz kapcsolódóan nyújtott be pályázatot. A „Megszólalt történelmünk – a kárpátaljai magyarság 1944-es tragédiája. Rendhagyó történelemóra és történelmi tanulmányi út a „Genius” Jótékonysági Alapítvány szervezésében a 8 Tehetségpontban” című projekt egyik célja a tanulmányút megszervezése a 8 Tehetségpont (Beregszászi, Bátyúi, Aknaszlatinai, Mezővári, Nagydobronyi, Tiszaújlaki, Ungvári, Munkácsi) 9–11. osztályos, humán tantárgyi csoportban tanuló diákjai számára a hadifoglyok és civil elhurcoltak összegyűjtésére létrehozott gyűjtőtáborok egyik helyszínére, a Szolyvai Emlékparkba – szülőföldünk legtragikusabb múltbeli eseményére való megemlékezésre. A tanulmányi út előtt mind a 8 Tehetségpontban 75 perces előadásokat tartottak a málenkij robot, a GULÁG-ra elhurcoltak témakörében.
Váradi Natália, a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány irodaigazgatója és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola történelemtanára köszöntötte az emlékezőket a november 26-án a „Genius” Jótékonysági Alapítvány által a kárpátaljai magyar iskolások számára szervezett megemlékezésen a Szolyvai Emlékparkban. Beszédében elmondta, hogy a magyar Országgyűlés 2012. május 21-én úgy határozott, hogy november 25-e legyen a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja, mert 1953-ban ezen a napon 1500 politikai elítélt érkezhetett haza a Szovjetunióból. Emellett a Magyar Kormány a 2015-ös évet a 72 évvel ezelőtt a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévévé nyilvánította.
A megemlékezésen megjelent 358 tanuló és az őket kísérő pedagógusok tisztelettel adóztak mindazok előtt, akik életüket adták a hazáért, magyarságukért, életükkel fizettek származásuk, politikai, vallási meggyőződésük miatt, akik emberi és polgári jogaiktól megfosztva idegen földön, hazájuktól több ezer kilométerre, embertelen, megalázó körülmények között fogságot szenvedve végeztek kényszermunkát.
A megemlékezésen jelen volt Szabó János, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja. Köszöntötte az egybegyűlteket, és beszédében elmondta, hogy 1944 szörnyű eseményei nemcsak a múlt tragédiájaként értelmezhetőek, hanem egy olyan összetartó erőként, mely a megcsonkult családokat örökké összeköti. Ezért közös feladatunk az, hogy a jövőt ennek fényében építsük. Köszönetet mondott a szervezőknek, akik lehetőséget adtak a tiszteletadásra és a megemlékezésre.
A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke. Beszédében megemlékezett 1944 őszéről és azokról a tenni akaró magyar férfiakról, akik a világháború végében bízva egy jobb világot szerettek volna építeni önkéntes munkájukkal, mely hitük szerint 3 napig tartott volna. Ezután 1989 évéről mesélt a 8 Tehetségpont diákjainak. Arról az esztendőről, amikor árként zúdult az emberek és családok szívéből a hiány annyi év hallgatás után. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség kezdeményezésére készült kutatások eredményeként készülhetett el Szolyván az emlékpark, egy jelképes temető, siratófal, amely kárpátaljai magyar családok hozzátartozóinak nevét tartalmazó névtáblák soraiból áll. Több, mint tízezer név olvasható a fekete márványlapokon, s a listák még mindig hiányosak. Orosz Ildikó élménybeszámolója végén megemlékezett azokról az elhunyt fiatalemberekről, akiknek egyetlen bűnük az volt, hogy magyarnak vallották magukat. Fejet hajtott azok előtt a meg nem született gyermekek előtt, akik a munkatáborokban elhunytak leszármazottai lehettek volna. Reményét fejezte ki aziránt, hogy Erzsébet-nap és november 25-e között több generáció múlva is a megemlékezés gyertyái fognak égni otthon, a családi asztalnál, elmondva egy imát felmenőink emlékére.
A beszédeket követően koszorúzásra került sor. A 8 Tehetségpont tanulói a hozzájuk területileg közeli település névtábláihoz helyezték el tiszteletadásuknak jelképét.
A rendezvény zárásaként a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola színjátszó csoportja Gál Natália rendezésében a „Kárpátaljai Napló” című előadását mutatta be, melyben a főiskola Történelem és Társadalomtudományi Tanszéke és Lehoczky Tivadar Kutatóintézete által gyűjtött visszaemlékezések részleteit elevenítették fel.
A program a Himnusz közös eléneklésével kezdődött és a Szózattal zárult.